Hírek Tagok Chat Fórum Képtár Cikkek Koncertek Zenekarok BejelentkezésrssMagyarEnglish

Matt Laufer

Matt Laufer
Valódi név: Matt Laufer 
Rockerek.hu azonosító-szám: 0034425
MSN cím: 
Weboldal címe: http://rockerek.hu/tagok/Matt Laufer
Lakhely: Budapest
Születésnap: 1992-03-02
Regisztráció dátuma: 2010.01.16. 23:38:23
Látogatások száma: 773
Utolsó bejelentkezés: 2020.02.12. 13:09:22
Hozzászólások: 179
Képek :
Nyugi csak a sapka tesziXD Tarot Egy gonosz pillanat Szellem Kép Én
Ismerősei :
Paradoxon
Paradoxon
Grond
Grond
Kedvenc együttesei :
Apocalyptica, Ákos, Blind Guardian, Clan Of Xymox, Cradle of Filth, Depresszió, Epica, In Flames, Kalapács, Lacrimosa, Led Zeppelin, Marilyn Manson, Metallica, Mozart l`Opéra Rock, Muse, Omen, Oomph, Ossian, Pokolgép, Rammstein, Rhapsody, Spectrum-X, Tankcsapda
Szeret :
Nos talán túl sok mindent szeretek így nem fog minden kiférni, de néhányat talán kiemelnék: Egy lányt aki meglátta bennem a festék nélküli személyt, aki többet jelent egy embernél, de többet mint önmagam, akiért érdemes és akit kell hogy éjben szép lelkével tápláljon...egy hölgyet akit merek Páromként, Kedvesemként szólítani, aki nem él vissza Velem de felhasználja önön fejlődéséhez személyes történetemet, akivel a Sors óvatlan játéka egy pillanatra egymás felé sodort s erősebben kapaszkodtunk mint ahogy az élet szele fújt...hát így lett két félből egy egész...máról a mesét befejeztem....:) Szeretem a múlt korok örökségét mindennemű formában, a művészeteket (festészet és grafika kiemelten), továbbá az irodalmat, úgy világit mint magyart (kedvencek közé tartozik Paulo Coelho, Goethe, Rousseau, Ady Endre, József Attila....), nagyon fontos számomra a zene, nem stílushoz hanem minőséghez kötötten, érdekel a pszichológia, az ezoteria, a zodiákus jegyrendszer és a kártyajóslás. Szeretem a jó társaságot és a meghitt pillanatokat. Fölöttébb kiemelném a romantikus, könnycsaló perceket. Természetesen nem vetem meg az alkoholt...leginkább a pincehideg Zala-megyei vörösborok a kedvencek, ebből is a félszáraz, testes a legideálisabb, bár ez étel, társaság és alkalom függő...valamint koncertek során a sör és az abszint a befutó. Nagyon fontosnak találom megjegyezzem hogy legjobban azt a kis közösséget szeretem akiket barátként nevezek, ám én többnek találom őket. Ők azok akikért élek és akik hozzájárultak változásomhoz......ez egy hosszú történet ha szeretnéd majd elmesélem, megtalálsz ha szükséged lesz rám. Néhány szóval tehát: elmélkedni, filozofálni, olvasni, írni, gitározni, barátokkal lenni, zenét hallgatni, sétálni...stb
Utál :
Utálni nem utálok semmit hisz nem tartom magam olyan bölcsnek hogy ítéletet mondjak bárki és bármi felett. Ám nem szeretem a hazug embereket, az erőszakot, a tömeget és a rossz társaságot. Megjegyezném igazából a legellenszenvesebb ember számomra az, aki nem szubkultúrából építi önnön megvalósításait hanem a divat materiális szemlélete vezényli ezekre az utakra. Ha semmi meggondolása nincs bizonyos fogalmakkal akkor nem értem miért választ olyan ösvényt amit nem ismer. Ez egy szürreális gondolattal fűzném össze, csak egy kis hasonlat: Csak azért ne legyél szél mert a kihalt ház ablakain olyan szépen tud fütyülni!
Magáról :
Magamról csak annyit hogy egy béketűrő és nyugodt személyiség vagyok, nehéz kihozni a sodromból, de a bizalmamat nem lehet kétszer eljátszani. Szabadidőmben leggyakrabban gitározok, olvasok, emberi tulajdonságok elemzésével foglalkozok vagy ha épp elegem van ebből az egész világból kimegyek sétálni és csak elmerülök az éjszaka hangjaiban. Ám többet nem is szeretnék szólni magamról. Igazából ha nem rettentél el tőlem írj rám, Így vaktában nem vagyok az a fajta aki bárkinek is meg szeretne felelni, de mint minden embernek nékem is jólesik az elismerés. --------------------------------------------------------------------------------------Matt Laufer vagyok, Vámpír….igen ez elég hosszú sztori, de ha ráérsz elmesélném. Tudom hogy most röhejesnek találod és szerinted csak hülyéskedek, de légy oly kedves és hallgass meg. Először gyermekkoromról szeretnék szólni pár szót. Szörnyűséges idők szülötte voltam, egy olyan koré ahol a gyengébbet eltiporták, szüleim angol származásúak voltak, édesanyám orvos volt, apám pedig író. Egyetlen baj volt, anyámat kihívták a 30’as években Németországba és hát ha ilyen lehetőség támad az ember nem szeretné elszalasztani, apámat pedig egy eddig számomra ismeretlen kalandvágy hajtotta édesanyám mellett. Ám a politika szörnyű korcs bestiáját senki nem tarthatta föl, lévén zsidó származású anyám mellett mi sem maradhattunk ki a fasizmus átkából. Szüleimet deportálták, ám engem a család egy barátja kijuttatott Amerikába. Alig voltam 5 éves…Csak én éltem túl ezt a szörnyűséget. Ezek után nagybácsikámhoz kerültem és kisebb-nagyobb sikerrel felnevelt. Elmondása szerint már akkor is egy magának való fiúcska voltam. Általános iskolai tanulmányaimat New Orleans-ban végeztem majd valami különös dolog folytán bácsikámmal elköltöztünk Los Angeles-be. Itt kerültem középiskolába. Joe bácsikám az egyetlen rokonom aki egyenes ágú vérkapcsolatom volt, ő kötött igazán ehhez a világhoz. Egy igen akaratos ember volt aki sokat foglalkozott az alkímiai tudományokkal. Néha megkért hogy segítsek neki és a különös írások és fura nyelvezetek igazán elragadtatták képzeleteimet. Ő tanított meg arra hogy ne csak szájjal ás szavakkal beszéljek hanem értsem meg a szívvel való beszédet. Sokszor vonult el órákra a kis szobájában és csak olvasott és mélázott. Nem igazán értettem mit tesz, de ha neki ez jólesett vagy tanult belőle akkor hát tegye. Most már megértettem tetteinek lényegét…Heh nem is csodálom hiszen csak volt már rá vagy 60 évem hogy végigjárhassam azt amit akkor még el sem képzelhettem. Ám szüleim igazságtalan elvesztését soha nem fogom megbocsátani azoknak a szörnyetegeknek. Na de térjünk vissza a középiskolámhoz. Itt fogalmazódott meg bennem apám öröksége, az hogy írni fogok és megörökítem mindazt amit érzek és nem tudok igazából kifejezni. Első próbálkozásaim süket fülekre találtak, valahogy nem találtam meg a traumával a hangot. Ezt sajnálatos módon néhány ember elég kegyetlenül fogalmazta meg és sajnos ez addig fajult hogy nálam elszakadt az a bizonyos cérna…Énem mondjuk úgy hogy megszakadt és az orvosok tudathasadás gyanújával vittek kezelésekre. Én nem emlékszek semmi konkrétumra, de talán jobb is. A kartonomba azt jegyezték le hogy alapjába véve egy visszahúzódó személyiség vagyok (ezt tudtam) ,de bizonyos sokkos behatások közben egy teljesen degenerált valami tör ki, talán az az elfolytott düh és szociális érdeklődés ami kimarat a puszta finnyáskodásaim miatt. Ezzel a szavakkal többször ostorozott Joe is és hát egy esti hogy is mondjam veszekedés követően elszöktem a házból… Öngyilkossági kísérletet hajtottam végre, de bácsikám mint egy angyal hozott vissza az életbe. Kezeimen a vágások nem voltak túl mélyek, talán azért nem mert magam sem gondoltam ezt komolyan, de szerencsére így menthető voltam. Ezen próbálkozásomat nem követte több, megtanultam kifejezni magam és nem eltakarni a bennem rejlő érzéseket. Ezt már 16 évesen olyan szintre vittem hogy képes voltam érzéseket megérezni másokban és az én érzéseimet átvetni másba. Ami azt illeti elég kegyetlen dolog ha egy ember átadja saját feszítő érzelmeit ami alatt a másik lény összecsuklik és térdrehull, de így talán magamat védtem a behatásokkal szemben. Ez idő tájt kezdtem elmerülni a vámpírok fogalmában. Természetesen először nekem is csak egy mitológiai lény volt…vicces ábrázolásban, ám ahogy egyre beljebb kerültem a sötétség világába mint külső szemlélődő el sem hinnéd miket láttam és éreztem. Az érzéseket amiket kiadtam magamból néha egyenesen falba ütköztek és ugyanazon gondolatokat és érzelmeket duplázva szórták vissza. És ekkor még csak úgymond az éterbe küldtem az üzeneteket. Egyik este azonban megláttam azt aki igazán felelt a hívásomra. Elragadott a vágy hogy valami más legyek mint az emberek nem igazán ragaszkodtam ehhez a világhoz így szinte égetett az új érzések megélése. Ám valami miatt nem jött el a pillanat hogy végre szavakkal is beszélgethessek az ismeretlennel, a vámpírral. Többször láttam ahogy figyel éjszakáról éjszakára és már mondhatni hozzászoktam a jelenlétéhez ám a megjelenése mindig zavarba hozott oly váratlanul és hirtelen tűnt fel. Ám sajnos sokszor amilyen váratlanul jött úgy el is ment. A jég 21 esztendős koromban tört meg amikor is egy parki sétálgatásom közepette pillantottam meg azt a bizonyost akire már vártam. Nem tudatosan, de éreztem hogy eljön. Már vagy két hete nem is éreztem a jelenlétét és ami azt illeti hiányzott. Hiányzott a közelsége ami igazán nagy nyugodtsággal telített el. Szóval megtörtént, előttem állt az idegen. Egy valóban gyönyörű, emberileg talán túl tökéletes valaki vagy valami állt velem szembe. És megszólított. Hihetetlen volt észbe sem kaptam hogy milyen hamar elmerültünk a beszélgetésbe. Igaz én szinte csak a külsőre figyeltem. Égő kék szeme volt, szőkésbarna haja és valami elképesztően bájos mosolya. Olyan 25-30 éves lehet, gondoltam. Különösen a mozgása ami felkeltette bennem az igazi gyanakvást a nem emberi mivoltára. Kecsességét egy balerina is megirigyelhette volna és egy gladiátorhoz hasonlatos testű, atléta felépítésű férfinak ez nem kis szó. Ezt a lágyságot mégis olyan természetfeletti energiával ötvözte hogy néha a szám is tátva maradt. Nos mire észbe kaptam már hajnal 3 körül járt az idő, búcsúzóul nem hagytunk egymásban üzenetet, de mindketten tudtuk következő este ugyanekkor, ugyanitt. Így is lett. Ezen beszélgetések alatt felfedte mindazt amit tudnom kell egy vámpírról. Szó esett a klánokról, megmutatta egy éjjeli vadász életét és saját érzéseit ezzel kapcsolatban. Nagyra becsültem és mesternek szólítottam. Egyre kevesebbet foglalkoztam tanulmányaimmal és ebből persze otthon ismét veszekedések születtek. 22 évesen megelégeltem az önsanyargatást és elhatároztam elszökök ezúttal végleg. Nem volt kétely bennem és tudtam kihez mennyek. Őhozzá, a Mesterhez, Alfredhoz, a vámpírhoz. Mennem kellett, nem volt más választásom. Tudtam ő megért és felkarol, titkon persze az Ölelésre vágytam mindennél jobban, de nem szerettem volna akaratosnak tűnni. Akkor este ismét találkoztunk és mintha tudta volna hogy végleg vele akarok maradni és egy nyitott könyvként lapozgat bennem nem szólt csak valami iszonytató arccal a nyakamba ugrott és belém harapott. Először nem tudtam mit tegyek…Védekezzek? Hülyeség. Ordítsak? Kinek? És ekkor éreztem hogy végem, meghalok, de érdekes mód nem érdekelt. Nem tudtam volna könnyet ejteni emiatt, sőt szinte megnyugodtam. Itt a vége, de milyen gyönyörű vége. Arra emlékszem hogy a földön fekszem és már nehezen veszem a levegőt. Alfred fölöttem hajol és megvágja az alkarját. A vére egyenesen a számba folyik és a hang vagy a fejemben vagy Mesterem szájából csendben duruzsol „IGYÁL!” …..És ittam, ittam és ittam. Olyan érzésem támadt mintha magát az életet nyelném le minden korttyal egy fontos szervemet adnák vissza minden tudásommal és érzésemmel. És még többel. Ám a legvégső korty is eljött. Elszakította számtól Alfred a karját és ekkor a fejem egyenesen szétrobbant. Éreztem hogy agyam nem működik ahogy megszoktam. Mozaikos darabokra tört, de mintha más lego is került volna koponyámba úgy állt össze mintha egy barom gyerek szórakozása lenne agyam és össze-vissza hevertek a gondolataim…Testem haldoklott tudtam…ezt tudtam többet semmit. Csak szép fokozatosan tértek vissza emlékeim, de semmi sem az eredeti helyére…Illetve csak egy, az hogy most már én nem vagyok ember. VÁMPÍR VAGYOK! Mikor feleszméltem Mesterem ott állt tőlem egy lépésre és felsegített. Ettől kezdve csak Atyámnak neveztem. Mindenre megtanított amire szükségem volt az elején. Valamint kegyetlen kísérletként éreztem hogy meg szeretné ismerni a határaimat minden téren. Főként a malkavita klánunk hatalmas adományának kiváltójára volt kíváncsi. Tudta hogy nagy lehetőség van benne és én nem okoztam csalódást. Elmezavarom hármas tudathasadást takart. Elmondása szerint az alapjába vett deviáns énem ha sokkhatást vagy feszültséget észlel egy végtelenül komikus lénnyé alakul ami sokszor elveszti a fejét és a jó modorát. Ez abban is megmutatkozott hogy még Atyámból is tréfát űztem elmondása szerint. Végül a harmadik jellemem amit igazán nem szeretek az a bűneim megbánását teszi mindennek elébe. Sajnos ezt akkor hozza felszínre elmém ha olyan dolgot teszek amibe tudatosul bennem a Fenevad jelenléte. A Fenevadat akkor hozza elő testem amikor oly szintre jut éhségem ami fékezhetetlenül táplálék utáni vággyá fajul vagy kezelhetetlen Őrjöngés fog el. Amit akár a tréfamesterségemből való erőszakos visszarángatás hoz elő, vagy épp az olyan megjegyzések amik a számomra sérthetetlen tiszteletnek örvendő személyiségeket vagy gondolatokat érik amikért képes lennék bármit megtenni. ------------------------------------------------------------------------------------------Ez a bejegyzés az előélete a Vampire című szerepjátékban alkotott karakteremnek.... Gyászban ül a szív, körötte méla, vak remény, Sejtelmes fény, sápadt félhomály, mely oly kemény, Akár az elmémet őrlő bűntudat. Csendes éjben várja a csicsergő hajnalt, Szétvágná fájó béklyóit égő karddal, Hogy ne lássa szerelme halálát. Kívánja a hosszú nyári napokat, A lángoló szerelmet és azokat, Kik akkor hűek voltak hozzá. Érzi ez lesz az utolsó, a végső, És tudja jól, hogy ez volt az első, Amikor áldozatot hoz. Lassan nyílik az első virág, Még lassabban az a szebb világ, Ahol nincs több fájdalom. Kinyílt a virág és látszik a világ, Hajnal hasad, bennem él a kicsi láng, Megöl a fény, én mégis hagyom, Hisz magam vagyok a fájdalom. "Az ajtók azért voltak zárva, mert soha nem értettem meg, hogy én vagyok az egyetlen személy, aki kinyithatja őket." /Paulo Coelho/
"Nappal Hold kél benne, S ha kinn van az éj egy Nap süt idebenn." /József Attila/
Szavazatok :
Hálózsák-kompatibilitás :4.9259 4.9259  (27 db)
Rocker-index :5.0000 5.0000  (31 db)
Szesz-fogyasztás :5.0000 5.0000  (31 db)
Kockasági-mutató :4.9259 5.0000  (31 db)
Profil-minőség :5.0000 5.0000  (31 db)
Hozzászólások :
Rockerekhu
Rockerekhu
2013.12.13. 15:49:04

-Kedves portáltársak! Jól tudjuk, hogy sok, sok, sok, nagyon sok az Akelás itt a Rockerek.hu-n? Ha igen, akkor van egy jó hírünk számotokra! A tavalyi után, ezt az évet is a fővárosi Zúzda Rock Kert színpadán búcsúztatja az Akela! Vendégként, a 10. születésnapját nemrégiben egy hatalmas fesztivállal ünneplő Alcohol zenekar, az egyre magasabbra törő igazi mocskos rock'n'rollban utazó Redlight Slipper és még pár nagyszerű banda lép fel! Az elővételi jegyár tavaly óta kemény egy forinttal nőt 2014 Ft-ra, melyet a Ticket Expressz hálózatában vásárolhattok meg. A helyszínen 2500 Ft lesz a beugró, mely virslit és VBK-t is magába foglal! Ha nem szeretnétek jegyre költeni akkor ott a lehetőség ingyen hozzájutni a facebook-os nyereményjátékon! Farkasok! Gyülekező!

https://www.facebook.com/events/594305207272591/
http://www.eventim.hu/hu/jegyek/ii-farkasok-szilvesztere/

Rockerek.hu

Hozzászólok :
Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!

metalindex


Valid HTML 4.0 Valid CSS


Impresszum - Szabályzat - Médiaajánlat